Már 4 éve van velem ez a Galagonya. A kócos nevet kapta 2 évvel ezelőtt, mert rettenetesen kócosan nőtt. 2 éve életem első bemutatóján alakítottam meg először. Tavaly csak metszést kapott, mert a felújítás miatt nem tudtam több időt vele tölteni. Idén 2019 februárban újra porondra került. Az összes hibát kivettem belőle, és a törzsét is megmartam. Minden olyan rész marásra került, ami korhadás, elhalt rész, vagy valamikori rágó bnogár nyoma volt.

2017 márciusban átültettem, akkor az összes nagyobb gyökeret vagy kivágtam, vagy a gyökérnyak miatt csak közelebb hoztam a törzshöz. Akkor visszakerült ugyanabba a tejesládába és egy jó nagy nehéz követ raktam a törzséhez, nehogy kiboruljon, vagy kiborítsák a macskák a ládából. Mivel a fa nem volt akkora mint a tejesláda, ezért súlycsökkentés miatt PET palackokat tettem a láda aljára, és úgy ültettem be a fát.

Ő egy Som és az Oroszlán névre hallghat. Ezta nevet a yamadori alkalmával a Mester akasztotta rá, én pedig azóta így hívom, bízva abban, hogy előbb-utóbb hű lesz a nevéhez. 2016 januárjában került hozzám, egy igazán emlékezetes yamadori alkalmával. Azóta az első évben kiválogattam az ágakat, és egy alap marást csináltam rajta, ezzel eltünk a felénk lévő törzs, ami ott volt. Aztán építkezés, felújítás, és költözés volt porondon, így 1,5 év szinte kiesett számára. 2018 márciusban átültettem ebbe a szüreti kádba, és most már mozdítható egyedül is, ha összeszorítom a fogam. Idén (2019 február) végre sorra került, és egy alakítást kapott.

Ezt a gyertyánt 3 éve yamadoriztam egy barátomnál. Ő járta az erdőt, és a nagy rengetegben rábukkant egy viszonylag nagy tisztásra, ahol vadrágta gyertyánok voltak. Mivel nem egyedül voltam a területre, és azért olyan sok nem volt belőle 2 darab maradt nekem. Az egyik ez a fa. Sokáig nem is tudtam mi lesz vele, mert a majdnem 90 fokos hajlás nem illik oda, és nagyon zavart. Már ott tartottam, hogy levágom, mikor Mester rajzolt egy fát, amit ebből lehetne kihozni. Azonnal megvettem a képet, és elhatároztam, hogy arra fogom terelgetni a fát.

Ezt a tölgyet 2 éve egy yamadori alkalmával hoztam haza, de 3 éve találtam, csak abban az évben azért nem tudtam hazahozni, mert már késő volt az időpont, így 1 évet még a negszokott helyén töltött. Maga az ásás nem kifejezetten nehéz. Sokkal sziklásabbra gondoltam a helyet, és a fát is sokkal "harcosabbnak" ítéltem a karógyökere miatt. A következő kellemes meglepetés akkor ért, amikor kifordítva, és lepucolva felemeltem, mert annyira könnyű volt. Egy ekkora fának, azt hittem sokkal nagyobb súlya van. Mikor az autóhoz értünk, véletlenül szó szirint bedobtam a kocsiba, mikor levettem a hátamról.

Ez a fa immár 7 éve van velem. A tálbaültetés után kicsit beszorult, így az ágrendszere nem nagyon fejlődött. 2013-ban kezdtem a törzsét kialakítani, amit az utána követő években, finomítottam, illetve tovább martam, amit el tudtam képzelni fejben, mert rajzolni sajnos még mindig nem tudok :).

2018 december utolsó napjaiban drótoztam, metszettem, és az alakítottam. A munka végeztével így néz ki.
Ha tartja azt a fejlődési ütemet, amit 2018-ban "művelt", akkor jövöre nem lesz csúnya, és 2 év múlva már-már szépnek mondhatjuk maíjd. Mint minden munka egy galagonyával, a tüskék eltávolításával kezdődik, mert szeretnénk nagyon kevés tüskét beszerezni az ujjainkba. A teljes eltávolítás lehetetlen (nekem még soha nem sikerült), így nem az a kérdés náűlam, hogy meg fog -e szúrni, hanem hogy mennyire, és hányszor :)