Kivettem szabadföldből, mert 1 évet ott volt, és a ládába raktam, de előtte az egyik oldalán a gyökérnyakat, illetve a lefelé fordulő vastag gyökereket levágtam, olyan laposra, mintha már most egy 7 cm-es tálban lenne. Ez a megmozdulásom, nem nyerte el tetszését, mert abban az évben eléggé be volt "szorulva" szegény. És még tápot sem tudtam neki adni, mert ismét levágtam a gyökerét. Tavaly már látszott, hogy kiheverte a megrázkódtatást, és szépen hajtott. Nem kapott levélmetszést, mert féltem őt, és nem szeretném kipróbálni, hogy mennyire bírja, mikor tudom, hogy a gyertyánok nem nagyon szeretik csak a fénymetszést. Ezért májusban, és július végén csak visszametszettem a megugrott hajtásokat. Az eredmény a videón látható. Idén még jobb erőben lesz, mert most teljesen kiszelektáltam az ágakat, és könyörtelenül levágtam mindent amire nincs szükségem. A csonkokból is fűrészeltem még, mert bántotta a szemem. Semmi más oka nem volt, csak annyi, hogy nekem nem illet a képbe. A videón látni, hogy a fa hátulján van egy elég vastag ág, ami felfelé ment, és ráadásul tök egyenes szinte. Nekem ez is nagyon zavarta a szemem, de azért nem akartam levágni, mert akkor minek megyünk yamadorizni, és miért keresünk vadrágta növényeket, ha minden nem odavaló, az öszhatást zavaró ágat levágunk? Ha így tennénk létjogosultságát vesztené a yamadorinak ez a része. Így hosszú 5 perceket töltöttem a fa előtt, és nézegettem, forgattam, és arra jutottam, hogy együtt tudok vele élni, főleg akkor, ha kicsit lehúzom (1-2 évre), mert így optikailag mélységet ad a fának, és nem annyira hivalkodó.
Az ág nem reccsent meg, csak szinte pont akkora helyen húztam át a drótot, mint a kettő vastagsága, és mikor meghúztam a drótot annyi segítség elég volt a másik kezemnek, hogy elinduljon. Az ág valóban sértetlen. Majd a következő filmen is szerepelni fog :) nem írom ki a történetből :)))
És akkor a videó a munkáról: