Minden évben júniusban többnapos horgászat veszi kezdetét. Idén sem volt ez másképp, annyi különbséggel, hogy utazás előtt egyeztettem a tópásztorral, és vittem magammal ásót is.
Mivel felperzselik a domboldalt, gondoltam előtte szétnézek mit lehet onnan megmenteni. Nem kis területről beszélünk, és a bejárása, úgy hogy m,inden fát megnézni, nem kis "feladat", de örömmel csináltam. Találtam is 1-2 ígéretes galagonyát, ami még nem túl nagy, se nem túl kicsi. 4 darab galagonyát tudtam kiásni, 1 darab szilt, és 1 darab kökényt.
Június lévén, nem volt sok esélyem, hogy megmaradnak -e, így mindent elkövettem, hogy túléljék a kiásást, és szállítást. Igyekeztem nagy gyökérlabdával kiemelni, úgy hogy a földet rajta hagytam. Így sétáltam vissza a horgászhelyre, és beletettem a tóba, hogy szívja meg magát, mert a domboldal, hihetetlenül száraz és agyagos volt. Mielőtt hazaindultunk akkor jött a nehezebb része.
Be kellett csomagolni úgy, hogy a föld rajta maradjon, és nedves is legyen.
A gyökereket szépen körbe tekertem neylon csomagoló anyaggal (amivel a raklapos árúkat szokták csomagolni), és ha leesett rólaa föld, akkor visszalapátoltam, és megöntöztem vízzel, majd teljesen bebugyoláltam. Így utaztak 250 km-t. Hazaérve azonnal gödörásás, és elültetés, majd beiszapolás.
Megsínylették, más nem is volt várható, de bizakodtam, hogy megmaradnak. Van ami már újra hajt, és van ami még pihen. Minden nap kaptak 'ezt-azt", hogy biztosabb legyen a megmaradás. Lávakövet kevertem össze homokkal ez lett a gyökér körül. Eleinte naponta kétszer, háromszor kaptak "inni", és kaptam hihetetlen mennyiségű "vitamint" is.
Mindegyik a kedvencem, de ami ki is hajtott, talán az áll hozzám a legközelebb.
Nézzétek meg a képeket, hogy mik érkeztek haza:
Az utolsó képeken a "kedvenc" galagonya látható. Ő meg is maradt már biztos, mert jönnek az új hajtások. Erről is készítettem képeket
