2015 tavaszán találtam ezt a Somot. Nagyon megörültem, mert régóta szerettem volna egy somot, de nem nagyon jártam olyan helyen, ami déli fekvésű hegyoldal. Egy elhagyatott kertek övezetében nőtt. Nem sokat gondolkodtunk, hogy jöjjön vagy ne jöjjön velünk. Viszonylag gyorsan sikerült kiásni, de akkor egybefüggő apró gyökérzettel, hogy egyedül képtelenség volt megmozdítani.
Hazaérve az első dolgom volt, megszabadítani a rengeteg finom gyökértől, mert nem fért bele a tejesládába. Miután beültettem, csak imádkozni kellett (feleslegesen), hogy maradjon meg. Ő nem egyszerűen megmaradt, hanem olyan sűrű ágrendszert pattintott ki magából, ami nem mindennapi. Már az első évben minden hajtást kétszer visszavágtam, de még így is annyira bevastagodott, hogy szeptemberben képtelenség volt meghajtani az ágakat.
A szelektálás után a maradékot drótoztam, és egy alap fazont csináltunk neki, a hátsó oldalhajtásokat pedig kimartam. A marással van még munka, mert nagy nagyolva lett. Tisztában vagyok vele, hogy nem egy világbajnok som, de az első, és egy egyszerű, de nagyon szép sűrű somot lehet belőle csinálni az évek során.
2016-ban szépen elindult, megjelentek rajta a rügyek, és napról napra jelentek meg rajta az új hajtások, olyan helyen is, ahol tavaly le kellett vágni a vastag ágakat. 3 hét alatt ismét olyan átláthatatlan gombóc lett, mint tavaly. Rettenetesen gyorsan fejlődik, tehát nagyon jól érzi magát nálam. Jövőre kicsit még vissza lehet szedni a gyökeréből, mert most pontosan egy tejesládányi a mérete, és ebben a méretben tálba nem kerülhet. Leginkább a magassága a probléma, mert bár nem vékony a törzse, még így is magas a gyökérzóna, de mivel valóban csak hajszálgyökere volt (van), így van miből lejjebb venni.
És akkor a képek az első somomról.
https://netisten.hu/index.php/bonsai/item/29-az-elso-husos-somom-cornus-mas#sigProIde0b8da83c7